Részlet a zárójelentésből:

“Építészeti megközelítését tekintve nagyon izgalmas terv, a hangulatképzése abszolút koherens a környezetével. A pályamű kiemelkedő mértékben érzett rá arra, hogy a fák és az erdő közelsége, az erdőben való viselkedés, alkalmazkodás milyen lehetőségeket rejt magában. A karcsú oszlopok mintha folytatásai lennének az erdő fatörzseinek. Ezért nem egy különálló épületnek érzékelhető, hanem részévé válik a környezetének……Rendkívül jól kidolgozott terv. Kiválóan megkomponált épület, nem pazarolja a területet, elegáns. Hibrid térhasználat: teljesen nyitott, fedett tér, zárt tér, közösségi tér, egyéb funkciók. Szigorú belső téralakítás, határozott vonalvezetés. A használati terek jól felfűzöttek, jól kommunikálnak. A legattraktívabb a pályaművek között,jól sikerült az erdei környezetbe való illesztés. A fény-árnyék hatás révén a környezet részévé válik.”

“A pályamű a kiírás feltételeit szinte teljeskörűen, magas építészeti színvonalon teljesítette, ezért a bírálóbizottság 1. díjban részesítette.”

Az építészeti koncepció központi gondolata az erdő egyéni vizualizációja és annak a szubjektum által generált, egymásra épülő gondolati stációi: az erdő természetes, érintetlen szépsége, az erdő térbeli arányrendszere, színei, fény-árnyék játéka, hangja, illata, mozgása, hőmérséklete mind hatással van az egyénre – az erdő fizikai és szellemi hatásai az emberi érzékszervekre, individuumra, továbbá az erdő fogalmához párosuló személyes élmények, emlékek, tapasztalatok egy idealizált, eszményi erdőképpé és érzéssé alakulnak a szemlélőben. Az így ’kategorizált’ és beazonosított idealizált erdőkép egy építészeti transzformációval mesterséges térbeli objektummá alakul át. Pályázatunk esetében a transzformáció a fatörzsek idealizált vertikális oszlopokként való megjelenítésében valósul meg, mint az idealizált erdőt jelképező motívum. A tervezett karcsú, függőleges, öt szint magas oszloperdő a tervezett épület tömör magját körbevevő hézagos, köztes tér: az érintetlen erdő és mesterséges objektum közötti átmenetet jelképezi.

A tervezés fundamentális alapját képezte az épület a bekötő úton való megközelítésének folyamata, a hosszú, keskeny erdei út végén feltáruló épület látványának első élménye. Víziónk szerint a bekötő út menti sűrű erdő fatörzseinek látványa, ritmusa, textúrája és a tervezett épületet körülvevő oszloperdő az egyénben azonnal vizuális és logikai kapcsolatot teremt, ami által az épület első megpillantása maradandó élményt jelent. Ezzel a gondolattal összhangban történt az épületet „koronázó” perforált előtető/pergolatető megtervezése is: az előtető a megérkezés oldalán mélyen az épület elé nyúlik. A tetőzet két síkon lévő, eltérő kiosztású, rombusz alakú, szabálytalan lyukasztási képe a fák lombjaira, illetve azok fényjátékára asszociál. A tervezett perforált előtető a természetes fa lombkoronát alkotó faleveleken átszűrődő fény és árnyék hatás mesterséges transzformációja. Az épület homlokzaton megjelenő anyaghasználata és színválasztása is a koncepció fontos eleme: az épület homlokzata mindössze két anyagból, alumínium és üvegből épül fel. A tömör alumínium felületek a fák sötét tónusú, barnás-vöröses színárnyalatában jelennek meg, az üvegfelületek reflexiós paramétere a környezet absztrakt képeit festi az épületre.

Az épület belső téri anyaghasználata, színvilága a homlokzatok koncepcióját követik: a vendégforgalmi terekben a sötét árnyalatú, semleges (szürkés) színű belső fal- és padlófelületek, natúr fa álmennyezeti lamellák dominálnak. A lényeg a falakon kívül van: a visszafogott, semleges belső téri színhasználat a külső környezet látványára helyezi a hangsúlyt. A lobby és étterem térben tartózkodók tekintete önkéntelenül kifelé, azaz az erdő irányába fordul. A belsőépítészeti kialakítás nem vonja el a figyelmet, nem akar konkurálni a természet naturális szépségével: a látványt, a színeket az erdő biztosítja.